Szövetség
Konfirmáció
Megvakulsz
a gomolygó füsttől.
Lépteidet eltorzult
angyal követi.
Füledbe suttogja,
merre haladj tovább,
milyen rúnákkal jelöld
a szelídek homlokát,
hol gyűjts rőzsét
a tűzhöz.
Bábok
Már nem érzed a lábad,
de még mindig futsz
a süppedő homokban.
Három király vágtat
a sivatag dűnéi közül,
olajat önt
az oázisok vizébe,
és csillogó parazitákat.
Tömjénnel itatott
rongyot szorít
minden egyes szájra.
Mikor te következel,
röpke percig végre
az a gyermek lehetsz.
Émelygés
Oltárra fekteted,
majd távozol,
de hiába sietsz le a hegyről,
kezeid füledre szorítva,
tenyereden keresztül is hallod
csikorogni a falás foszlányait.
Visszatérsz otthonodba,
az utcák fraktáljához,
és bámulod a gyűrődéseket.
Mikor az Igaz Nyelv
újra felizzik a Nap torkában,
hívó szavára nyájad
tengerbe rohan a sziklákról.
Felmászol a csontokért,
és pólyába tekered.
Restaurálod,
hogy magadra gyújthasd
a gondoskodás tornyait.
Nehbet
Ásítva ébredsz, és látod,
ahogy gyomrodig bámul beléd
a keselyűtestű.
Kényszerít, hogy kövesd
szülőföldjére negyven
sivatagéven át.
Közben megtanítja,
hogyan olvass az ég
helyére rajzolt rejtjelekből.
Szabadíts meg a gonosztól,
recitálod szüntelen,
a mindentudó, hipnotikus tollaktól,
a koponya radioaktív kamrájától,
az őrület szájszagától.
Szabadíts meg, mondod,
mert negyven oázisokat felperzselő
nyár alatt mindenről kiokított.
Keselyűk köröznek
varázslatos szimmetriában,
és parancsomra vár
az eljövendő aranykor
fennkölt serege.
(Megjelent az Alföld 2024/12-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Ulrich Gábor grafikája.)
Hozzászólások